NEWS

Bodnár Balázs, az evopro systems engineering Kft. ügyvezetője által írt cikk megjelent a a Mérnök Újság XXV. évf. 10. számában.

1994-ben, még egyetemistaként hallottam először érintőlegesen a minőségirányítási rendszerekről. Az ISO 9001 szabvány magyar adaptációja 1992-ben jelent meg, az auditálást végző első független tanúsítók is akkortájt kezdték el a tevékenységüket. Első kézből 1994. nyarán szereztem tapasztalatot auditált cégnél végzett munkában, amikor egy nyári ösztöndíjjal a Hewlett-Packard egyik skóciai gyárába jutottam el. A mikrohullámú távközlési műszergyártás egyik fellegvárába bekerülve lépten-nyomon találkozhattam a BSI által kiadott minősítésük tanúsítványával. Nagyon megmaradt bennem egy rövid beszélgetés az egyik gyártásban dolgozó mérnökkel, amiben megértette velem, hogy az ISO 9001 minősítés nem a jó minőségre a garancia, hanem az állandó, reprodukálható minőségre. A kezdetekben versenyelőnyt jelentő minősítés megszerzése napjainkban amolyan higiéniás követelménnyé vált, amely nélkül már nem is állnak szóba egy potenciális beszállítóval. De a minőségirányítási rendszerek hosszú távú, sok éves üzemeltetése minőségi javulást is hozott. A kezdeti „rémtörténetek” az auditorok által feltárt eltérésekről mára már jórészt eltűntek, és az auditok inkább a rendszer fejlesztési lehetőségeinek feltárásáról, megvitatásáról szólnak. Ezeket a tanácsokat érdemes komolyan venni és a beazonosított fejlesztéseket elvégezni, mert így évről évre fejlődni tud a cég működése.

A minőségirányítási rendszer bevezetése egy cégnél jó alkalom arra, hogy átgondolja a működési folyamatait, dokumentálja azokat, és ennek megfelelően folytassa a működését. Az elvégzett fejlesztések hatására a folyamatok és a minőségirányítási rendszer is alakul, fejlődik. De érdemes azon elgondolkozni, hogy mi történhet nagyobb léptékű, komolyabb, akár forradalmi változások esetén. Képes-e lekövetni a szabványban rögzített minőségirányítási rendszer a dinamikusan fejlődő működést? Ki fog alkalmazkodni kihez?

A gyártó rendszerekben és a hozzájuk kapcsolódó ellátási láncban napjainkban zajló változásokat szokás a negyedik ipari forradalomnak nevezni, innen származik az Ipar 4.0 elnevezés. A változások tartalma még nem teljesen tisztult le, de az „okos gyár”, a „kiberfizikai rendszerek” és a „dolgok internete” címszavak szerepelnek leginkább a leírásokban. Magamban úgy szoktam leegyszerűsíteni ezeket a fogalmakat, hogy miután az informatika elfogyasztotta a távközlési szektort, megjött az étvágya az ipar bekebelezésére is. A gyár attól lesz okos, mert minden részét átszövi az informatikai hálózat, adatokat gyűjt és értékel ki, ami alapján be is tud avatkozni a működésbe. A hálózat elemei a kiberfizikai rendszerek is, melyekben a megfogható gépészeti, mechatronikai megoldásokat olyan szoftver működteti, amely kihasználja az internetes kapcsolat adta lehetőségeket is. De akár egy egyszerű érzékelő is az internethez kapcsolódhat, ami a dolgok, eszközök internetét jelenti, ahol gépek kommunikálnak egymással. Az adat pedig hatalmas mennyiségben ömlik ezekből a rendszerekből, és ember, illetve inkább gép legyen a talpán, ami megtalálja köztük a számára fontos értékeket, összefüggéseket.Forradalom ez valójában? Angolul a „revolution” és az „evolution” szavak nem állnak messze egymástól, csak egy betű választja el őket. Azt látom, hogy azon szakemberek számára, akik benne élnek ebben a fejlődési folyamatban, ez inkább egy evolúciónak tűnik, fejlesztési lépések logikus egymásra épülésének. Eddig is használtunk már különböző szintű számítógépeket a gyártási folyamatok tervezésére és irányítására, most lépjünk egy kicsit tovább. Például mi lenne, ha a CAD rendszerben megtervezett gyártósort valós logikai vezérlővel tudnánk működtetni a virtuális világban, még a CAD rendszeren belül. Ezt a fajta „virtuális beüzemelés” néhány évvel ezelőtt még sci-fi regényekbe illőnek tűnt, de ma már számos megrendelő igényli ezt, mert látják, hogy a virtuális térben kiküszöbölt hibák mennyivel meggyorsítják a valódi gyártósor beüzemelését. Kívülről nézve viszont inkább tűnhet a változás forradalminak, mert a külső szemlélő számára a változások sebessége óriási lehet. Még abban sem vagyunk biztosak, pontosan hogyan is fog kinézni a gyártósor, de már készen van, és kipróbálható a működtetését majdan végző szoftver. Ha valami nem tökéletes, mind a gyártósor modellje, mind a működtető szoftver módosítható, és végül csak az kerül legyártásra és beüzemelésre, ami már többszöri próbákon bizonyított.

Egy kémiai reakcióban azt, hogy robbanásról vagy égésről beszélünk, szintén kevés választja el. Mindkettőben energia szabadul fel, de ha hasznosítani akarjuk ezt az energiát, jól jön, ha a reakció sebességét befolyásolni tudjuk, például egy katalizátor alkalmazásával. Valahogy így tekintek én a minőségirányításra az Ipar 4.0 világában: egy olyan katalizátorként, ami befolyásolni tudja a változások sebességét és irányítani tudja a felszabaduló energiát. Biztos vagyok benne, hogy alkalmazkodnia kell a minőségirányítási rendszernek is az Ipar 4.0 világához, és lesz új verziója az ISO 9001 szabványnak ennek hatására. De eltűnni nem fog, mert nincs szükség alapvetően új megközelítésre. A minőségirányítás területén dolgozóknak pedig nagyon oda kell figyelniük arra, hogy mikor avatkozzanak be a változásokba. Részeseivé kell válniuk a negyedik ipari forradalomnak, akár annak tekintik, akár nem.

Minőségirányítás az Ipar 4.0 világában