HÍREK

Május végén hirdettek eredményt a 26. Országos Ifjúsági Tudományos és Innovációs Tehetségkutató Versenyben. Minden résztvevőnek és díjazottnak ezúton is szívből gratulálok, és minden elismerésem az övék, hogy a játék konzolok, vagy az internetes szórakoztató tartalmak helyett az ötletük kidolgozásán fáradoznak szabadidejükben. A részletes eredményekről számos médiaforrás beszámolt, így itt inkább a bírálóbizottság tagjaként látott érdekességekre szeretném felhívni az olvasók figyelmét.

Ahogy a verseny neve is mondja, tudományos és innovációs megmérettetésről van szó. A kidolgozásra javasolt pályázatok egy harmada szólt valamilyen tudományos kutatási vizsgálat elvégzéséről, két harmada pedig új eszköz, prototípus, vagy eljárás megalkotását tűzte ki célul. A verseny értékelése végül szekciókban (orvostudomány; mechanika/elektronika; fizika/matematika; kémia; informatika) történik, de sokszor nehéz a pályázatokat a leadott anyagok alapján a helyes szekcióba besorolni. Úgy tűnik, hogy az igazán érdekes dolgok manapság a határterületeken születnek, ahol két (vagy több) tudomány összeér, átlapolódik. A kutatási témák megtalálásában többször előkerült az akadémiai kutatóintézetek és egyetemek nyári táboraira való hivatkozás, ahol fel lehet kelteni az érdeklődést egy-egy probléma iránt. De általánosságban is elmondható, hogy bár ezen a versenyen a felkészítő tanárok inkább a háttérben maradnak, igen nagy szerepük van az ifjú kutatók és fejlesztők irányításában, segítésében, a holtpontokon való átlendítésben. Több olyan középiskola is látható, határon innen és túl, melyek diákjai évről évre remek pályázatokkal indulnak a versenyben. Ez nem lehet véletlen.

Néhány évvel ezelőtt olvastam Chris Anderson „Kreátorok – Az új ipari forradalom mesterei” című könyvét. A szerző azt jósolta meg, hogy a 3D nyomtatás, a nyílt forráskódú hardverek, és szoftverek megjelenésével mindenki „kreátorrá” válhat, megvalósíthatja az ötletét, és ez lesz az új ipari forradalom elindítója. Arra nem számítottam, bár utólag talán már logikusnak tűnik, hogy ezt a forradalmat a mostani tizenéves korosztály fogja leginkább begyorsítani. A pályázatok nagyobb részét kitevő új eszközök megalkotása ugyanis legtöbbször erre a gondolatra vezethető vissza. Hihetetlen 15-17 éves fiataloktól hallani azt, hogy CAD rendszerben megtervezték az eszköz 3D modelljét, amit 3D nyomtatóval kinyomtattak, majd Arduino kártyákból összerakták a kapcsolódó vezérlést, és még egy kis megjelenítő rendszert is programoztak a laptopjukon hozzá. Természetesen az elért eredményt is meg akarják osztani „kreátor” szellemű társaikkal, így azt ők is közzéteszik weblapon és a közösségi média csatornáin, követőket keresve, és találva az elképzelésükhöz.

A szoftveres fejlesztések nagy része mobiltelefonokra, azon belül elsősorban az Android platformra készülnek. Ezek a készülékek vannak a fiatalok számára elérhető kategóriában, és a fejlesztők keze sincs annyira megkötve, mint a többi a platform esetén. Viszont akik ebbe az irányba indultak el, gyorsan szembesülnek azzal, hogy az indulás könnyű ugyan, de nagyon nehéz kitűnni az alkalmazások tengeréből. Lehet az ötlet nagyon jó, az ismertség elérése sok pénzbe, és időbe kerül. Közben pedig megjelenhet valaki más is ugyanazzal az ötlettel, aki esetleg jobban tudja mozgósítani a felhasználókat. Ez felvet egy másik gondolatot is. A pályázók közül nagyon kevesen foglalkoznak azzal, hogy alaposan felkutassák a hasonló ötlettel elindult versenytársakat. Nem védte-e már le valaki szabadalommal ezt az elképzelést? Lehet erre azt mondani, hogy „Ugyan már! Itt a fő cél egy nemzetközi versenyre való kijutás. Ki fog ebbe belekötni?” Azért a helyzet nem ilyen egyszerű. Több pályázó már a közösségi finanszírozási (crowdfunding) kampánya előkészítésénél tart, hogy megteremtse a prototípus termékesítéséhez szükséges pénzügyi forrást. Itt már nem csupán egy ötlet kipróbálásáról van szó, ez már a vállalkozás beindítása, amibe sokan szállhatnak be kisebb összeggel, de irányukba is vannak kötelezettségek. Úgy tartják, hogy a közösségi finanszírozásban egy lehetősége van csak a vállalkozónak. Ha azt elrontja, hitelét veszti a közösség előtt mind az ötlet, mind a személy. Egy ilyen kiélezett helyzetben a szellemi tulajdon alapos vizsgálatának elmulasztása hatalmas rizikót hordoz.

A nemzetközi versenyeken való szereplés megköveteli a magabiztos angol nyelvtudást. Örömmel mondhatom, hogy a pályázók többsége ilyen téren nagyon jól áll. Lehet az is örömteli, de részemről inkább elgondolkodtató, hogy a középiskolában végzős évben lévő pályázók közül sokan külföldi egyetemre készülnek. Abban biztos vagyok, hogy a pályázók mindannyian nagyon tehetséges fiatalok, akikből kiváló kutató, mérnök, „kreátor” lesz a jövőben. Ha ők külföldön kapcsolódnak be az érdeklődésüknek megfelelő szakmai hálózatba, eggyel kevesebb indok lesz arra, hogy hazatérjenek. Sokat veszítenénk a távozásukkal.

Szerző: Bodnár Balázs, az evopro systems engineering Kft. ügyvezetője

Ifjúság és innováció